M -BROCHURE della Ambasciata Italiana
2018. nov 29.2 perc
La storia del farro come elemento dell’alimentazione umana inizia molto tempo fa. Si tratta, molto probabilmente, della prima varietà di frumento coltivata dall’uomo ai tempi del Neolitico. Ricerche scientifiche ne hanno tracciato il percorso nella storia, passando per il suo impiego come strumento di paga per i legionari dell’Impero Romano, fino al suo progressivo declino a favore del grano. Negli anni recenti si è assistito ad una sua rapida rivalorizzazione nella cultura alimentare mondiale, anche grazie alle scoperte scientifiche che hanno associato l’eccessivo consumo di farine raffinate e ricche di glutine all’aumento di patologie di origine alimentare. Difatti per “farro” si intendono i frumenti vestiti nei quali, contrariamente ai classici frumenti nudi (tenero e duro), durante la trebbiatura il chicco non viene separato dalle glumelle. Il suo patrimonio genetico antico, non modificato dalle varietà di grano più moderne, e le sue qualità organolettiche rendono il farro un cereale estremamente ricco di proteine, fibre e vitamine del gruppo B. Il farro agisce anche da remineralizzante, grazie all’alto contenuto di sali minerali quali il fosforo, il potassio, il calcio e il magnesio. Il suo basso valore calorico, infine, ne favorisce il consumo per coloro che seguono un regime dietetico ipocalorico.
Fonti: Fondazione Veronesi (https://www.fondazioneveronesi.it/magazine/articoli/alimentazione/unchicco-di-farro-agli-albori-della-civilta)
La scuola di Ancel (http://www.lascuoladiancel.it/?s=farro)
A tönkölybúza története, mint emberi táplálék, régi időkre nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel ez volt az első gabonaféle, amelyet az ember a Neolitikum idején termeszteni kezdett. Tudományos kutatások segítségével végig tudjuk követni útját a történelem során: a Római Birodalomban még fizetőeszközként használták, a légionáriusok béreként, majd felhasználása fokozatosan visszaszorult a búzához képest.
Az utóbbi években azonban világszerte újraértékelődött szerepe az étkezési kultúrában, azoknak a tudományos felfedezéseknek köszönhetően is, amelyek összefüggésbe hozták a gluténban gazdag és finomra őrölt lisztfélék túlzott fogyaztását az élelmiszer eredetű betegségek növekedésével. Valóban, a tönkölybúza az úgynevezett pelyvás gabonafélék közé tartozik, amelynél a klasszikus csupasz gabonafélékkel szemben (lágy- és keménybúzák), a cséplés során a szemeket nem választják el a toklásztól.
A genetikailag nem módosított ősi génállományának köszönhetően, a tönkölybúza egy fehérjékben, rostokban és a B-csoporthoz tartozó vitaminokban rendkívül gazdag, előszeretettel fogyasztott gabonaféle. A tönkölybúza magas ásványianyag-tartalmának köszönhetően, mint például a foszfor, a kálium, a kalcium és a magnézium, kiváló ásványpótló is. Végül alacsony kalóriatartalma miatt előszeretettel ajánlható a kalóriaszegény diétát követők számára is.
Forrás: Fondazione Veronesi (https://www.fondazioneveronesi.it/magazine/articoli/alimentazione/unchicco-di-farro-agli-albori-della-civilta )
La scuola di Ancel (http://www.lascuoladiancel.it/?s=farro)