Il pomodoro - A paradicsom eredete

Frissítve: máj 29


In Spagna, presso il piccolo villaggio di Bunyol, vicino a Valencia, il 29 Agosto di ogni anno si celebra la Tomatina, la più grande battaglia di pomodori al mondo.

POMODORO I.

Le origini

Il nome inglese “tomato” deriva dall’atzeco “xitomatl” o “zitomatl”, nomi con cui alcune popolazioni indigene del Messico chiamavano i frutti della pianta di pomodoro di cui si nutrivano.

Il pomodoro è originario della cordigliera andina, in particolare di quella fascia territoriale che si estende dal nord del Cile al sud dell'Ecuador.

Il termine italiano è riconducibile al colore giallo dei primi frutti apparsi in Europa nell'anno 1540, quando cioè Hernán Cortés rientrò in Spagna con alcuni esemplari; questi vennero sostituiti poco per volta dalla varietà a frutto rosso grazie a selezioni ed innesti successivi. La mela d’oro, o pomo d’oro, giunse così in Italia grazie agli Spagnoli che, dopo averlo mostrato in patria e in Francia, lo portarono a Napoli, sede di un loro importante possedimento. I francesi, invece, battezzarono il nuovo prodotto pomme d’amour, pomo d’amore, perché si pensava avesse proprietà afrodisiache ed eccitanti; per tale motivo, venne impiegato dagli alchimisti europei ed arabi per creare pozioni e filtri magici. Considerata anche una pianta ornamentale, oltre che medicinale, venne dapprima utilizzata come tale; solo successivamente, in tutta l’Italia meridionale ed in particolare in Sicilia, il pomodoro cominciò ad essere usato anche in cucina. E’ qui infatti che si ritrovano le più antiche ricette italiane a base di pùma d’amùri, soprattutto sughi per condire la pasta, in alternativa ai condimenti classici a base di burro, formaggio e spezie. La salsa di pomodoro, comunque, era già parte integrante della cucina atzeca prima che si diffondesse nella nostra cultura culinaria.

Spanyolországban, a Bunyol nevezetű kis faluban (Valenciához közel) augusztus 29-én ünneplik a Tomatinát, vagysi a éegnagyobb paradicsom csatát.

PARADICSOM I.

A paradicsom eredete

A “tomato” angol kifejezés az aszték “xitomatl”vagy “zitomatl”- ból jön, amit a mexikói népek használtak az étkezésre használt növény gyümölcseire.

A paradicsom az cordigliera andina-ból származik, főleg abból a földterületi sávból, amely Chile északi részéről egészen Ecuador déli részéig terjed.

Az olasz kifejezés annak a gyümölcsnek a sárga színére utal, ami 1540-ben jelent meg Európában, amikor Hernán Cortés visszatért Spanyolországba pár példánnyal, amelyeket majd, gondos kiválogatással, nemesítéssel egyre pirosabb színű gyümölccsé alakították a termesztők. Az “aranyalma” (pomo d’oro) tehát spanyoloknak köszönhetően érkezett Olaszországba. Miután megmutatták azt saját országukban és Franciaországban, Nápolyban jelentek meg vele, ahol fontos birtokijuk volt. A franciák pedig átkeresztelik a gyümölcsöt “pomme d’amour”-nak, szerelem gyümölcsének, mert azt gondolták, afrodisziatikus és izgató tulajdonságokkal bír; e miatt használták az európai és arab alkimisták mágikus italokat belőle. Az elején zrt gondolták Olaszországban és ez egy olyan dísznövény, amely gyógyászati tulajdonságokkal is áldott, e miatt inkább dísznek használták. Lassan egész dél-Olaszországban, főleg Szicíliában elkezdték használni az étkezésre is.

És valóban, ezeken a részeket találjuk a legrégebbi, antik olasz recepteket, ami pùma d’amùri alapúak, főleg szószókat a tészta ízesítésére alternatívánkét a vaj, sajt alapú szószoknak.

Jó tudni azonban, hogy az aszték konyhaművészet része volt, mielőtt elterjedt volna az olasz gasztronómiába.

#AlbertoTibaldikidolgozásában

35 megtekintés

© 2017 Eu-Project Bt. 1081 Budapest, Bezerédi utca, 19; Adószám: HU25800474; Cg: 01-06-791333

FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK