OLASZ KONYHA BLOG, 2024, szeptemberi Hírlevél

Olasz Konyha Blog 2024, szeptemberi Hírlevél

Kafka különös viszonya az ételhez

Franz Kafka, a Metamorfózis és A Per című művek szerzője, különleges kapcsolatot ápolt az ételekkel. Kerülte a húst, az alkoholt, és szigorú böjtöket tartott, hogy közelebb érezze magát a természethez. Ezt az életmódját apja, Hermann, aki tekintélyelvű és nagy étvágyú volt, rendkívül irritálónak találta. Kafka az Apámhoz írt levél című írásában részletesen leírja, milyen hatással volt rá apja zsarnoki viselkedése az asztalnál. Míg apja gyorsan és szabályok nélkül evett, a gyermekei szigorú étkezési szabályokat voltak kénytelenek követni. Amikor leültek enni, Hermann Kafka mindig kinyitotta az újságot, hogy ne kelljen ránéznie fia tányérjára, amelyen olyan ételek sorakoztak, mint a joghurt, héj nélküli teljes kiőrlésű kenyér, vaj, dió, gesztenye, datolya, füge, szőlő, mandula, sütőtök, banán, alma, körte és narancs. Franz nagy gondot fordított az étkezésére, fontosnak tartotta a tudatos és átgondolt táplálkozást.

Ez az elnyomó környezet, amelyet az Apámhoz írt levélben részletesen is leír, mélyen megérintette Kafkát, aki úgy érezte, hogy a családi étkezések során kirekesztették és lekicsinyelték. Az étkezéshez Kafka nagyon tudatosan viszonyult, még Horace Fletcher rágási módszerét is követte, amely lassú és alapos rágást javasolt. Ez az extravagánsnak tartott viselkedés a belső egyensúly keresését és a családi dinamikától való menekülést tükrözte.

A böjt témája annyira lenyűgözte Kafkát, hogy egyik legismertebb novelláját, a Böjtölő művészt ennek szentelte, amelyben az identitást az étel megvonásán keresztül vizsgálja. A történet főszereplője egy kitaszított, aki képtelen örömét lelni az ételben, és ezáltal az életben sem talál kielégülést. A böjtölő művész azért mond le az ételről, mert nem talál olyat, ami megfelelne neki, ami a belső keresést és az étel identitásbeli szimbolikáját tükrözi.

Ez a novella Kafka személyes válságának időszakában íródott, és tükrözi a tuberkulózis okozta fizikai leépülését is, amelytől élete végén szenvedett. Élete utolsó szakaszában, amikor a tuberkulózis már súlyosan gyötörte, Kafka kibékült szüleivel, és végre képes volt örömét lelni az ételben, megosztva a sörözés és a társasági élet emlékeit.

Annak ellenére, hogy állapota romlott és egyre inkább elszigetelődött, Kafka élete utolsó hónapjaiban váratlanul kibékült apjával és anyjával. Leveleiben olyan apró örömökről ír, mint az étel és ital élvezete, például arról, hogy apjával szeretne együtt sört inni. Ez a megosztás, amely a múlt boldog pillanatait idézte fel, úgy tűnik, azt az érzelmi táplálékot jelentette, amelyre Kafka egész életében vágyott, és amit végül nem sokkal a halála előtt talált meg.

Olasz Konyha Blog 2024, szeptemberi Hírlevél

Fagylalt és személyiség

Ha legközelebb fagylaltozol, érdemes figyelni, hogy vajon valaki nem túlzott érdeklődéssel figyel-e téged, mert lehet, hogy egy pszichológus éppen a személyiségedet elemzi. A fagylaltfogyasztás nemcsak egy ínycsiklandó élmény, hanem egy pszichológiai kutatás tárgya is lehet.

A Civiltà della Tavola magazin 2024. szeptemberi számában Dr. Viviana Finestrella tanulmánya, Dimmi che gelato mangi e ti dirò chi sei (Mondd meg, milyen fagylaltot eszel, és én megmondom, ki vagy) jelenik meg.

A szerző különböző fagylaltfogyasztási szokásokat tanulmányozott, amelyek a fagylaltozók személyiségéről árulnak el részleteket.

Néhány példa:

• Aki a gofrikúpot választja, az az érzékszervi élvezetek maximalistája.

• A pálcikás fagylalt kedvelői bizonytalansággal küzdenek.

• A jégkrém imádói független személyiségek.

• A keksz, mint Linus takarója, azoknak való, akik biztonságra vágynak.

• A pohárban fogyasztott fagylalt a maximalisták választása.

• A falatnyi praliné modern személyiséget tükröz.

Még az is sokat elárul rólad, hogyan eszed a fagylaltot:

• A határozott harapók céltudatosak.

• Az optimisták megnyalják.

• A gyermeteg lelkek elszopogatják.

• Az introvertáltak megelégednek néhány harapással.

• A mohók két harapásból elfogyasztják.

Még a legapróbb és legprivátabb pillanatokban is, mint például egy fagylaltos tölcsér megnyalása, könnyen megfigyelés tárgyává válhatunk.

Olasz Konyha Blog 2024, szeptemberi Hírlevél

Az anyaélesztő őrei, az élet metaforája

Az olasz falvakban az 1960-as évek végéig a sütés túlnyomórészt női közösségi tevékenység volt. A sütési hagyományban a nők szerepe szimbolizálta az élet körforgását és megújulását. Ők őrizték az anyaélesztőt, amely a közösség összetartó ereje és a gondoskodás jelképe volt. A nők együtt sütöttek, megosztva egymással az értékes erőforrásokat, például az élesztőt. Az anyaélesztő használata és megőrzése a hagyományos értékek átörökítését jelképezte.

A kenyeret helyben őrölt lisztből, kútvízből és anyaélesztőből készítették, amelyet a falvak idős asszonyai, az „élesztő vértanúi” őriztek. Ezek az asszonyok az élesztő megőrzéséért cserébe kenyeret vagy pizzát kaptak a háziasszonyoktól. A kenyér tésztáját liszt és víz összekeverésével készítették, majd a közösségi kemencékben sütötték meg, amelyeket a férfiak töltöttek meg szalmával és levelekkel. A kemence akkor volt kész, amikor a kupola téglái kifehéredtek, és a kenyér 180-220 °C-on sült, amely során a cukor karamellizálódott, ropogós kérget adva a kenyérnek.

Az anyaélesztő biztosította a kenyér hosszú eltarthatóságát és egyedi ízét, köszönhetően az érési folyamat során keletkező savas vegyületeknek. A kenyér, mint a föld és az emberi munka gyümölcse, az emlékezés és megújulás szimbóluma, amely a hagyományt és a mindennapi életet a gondoskodás és közösség folyamatában egyesíti.

Az Hírlevél olasz nyelven ITT olvasható

Leggi la Newsletter in italiano QUI