Le molte anime dell’Italia a tavola ovvero „Mangiare all’Italiana" I. Az olasz konyhaművészet -
Una cucina italiana non è mai esistita ed ancora fortunatamente non esiste.
L’Italia delle cento città e dei mille campanili è anche l’Italia delle cento cucine e delle mille ricette.La grande varietà di tradizioni gastronomiche, specchio di un’ esperienza storica segnata dal particolarismo e dalla divisione politica, è l’elemento che maggiormente si impone agli occhi ed al palato del visitatore, rendendo incredibilmente ricca la gastronomia dell’Italia, oggi che la domanda di diversità e di sapori „ di territorio" si è fatta piú forte.
Basta questo per concludere che una cucina italiana in senso proprio non è mai esistita ed ancora fortunatamente non esiste.
La crescita del benessere nell’ultimo cinquantennio è stata contrassegnata dall’ adeguamento del mondo rurale agli stili di vita della città, senza portare ad un livellamento nazionale dei consumi.
Invece di tradursi, come in Inghilterra, in Germania, in Usa, in egemonia del prodotto industriale pronto da consumare e preparato altrove ,il raggiunto benessere ha stimolato in Italia la valorizzazione di cibi e ricette tradizionali, la ricerca e quindi la salvaguardia delle piccole produzioni ed il culto delle rarità eno-gastronomiche.
Olaszország százféle konyhaművészete I.
Az olasz konyhaművészet - a szó szoros értelmében - soha nem létezett, és szerencsére manapság sem létezik.
A száz város és ezer harang Olaszországa egyet jelent a sokszínű konyhaművészet adta ezernyi recept Olaszországával is. A konyhaművészeti hagyományok sokfélesége Itália történelmét, többszörös politikai felosztását, vagyis kulturális változásait is tükrözi. Mindezek összességét érzi mindenki, aki az országba látogat és annak bármely részén újra és újra megkóstolja az olasz konyhaművészet egy-egy kulináris titkát.
Az utóbbi időben egyre fontosabb kérdéssé vált a történelem étkezési szokások szerinti vizsgálata is, hiszen számos eddig nem ismert tényt tudhatunk meg belőle. Ez a gasztronómiába rejtett kulturális örökség különleges súllyal bír akkor is, mikor az egyes ízvilágok szerint különböztetjük meg az ország régióit.
Tehát jogosan állíthatjuk, hogy az olasz konyhaművészet, mint olyan, a szó szoros értelmében, soha nem létezett, és szerencsére manapság sem létezik!
Az utóbbi ötven évben, a jólét szintjének emelkedésével a falusi élet szokásai az urbanizációval járó új életstílus szokásaihoz igazodtak, ám szerencsére nem olyan mértékben, hogy egyenlővé tegye azokat.
Az Angliában, Németországban, Egyesült Államokban teret hódító fogyasztásra kész ipari termék elterjedése helyett Olaszországban a jólét megerősödése azzal járt együtt, hogy a fogyasztók egyre inkább a hagyományos ételeket és recepteket keresték. Az étkezéssel párhuzamosan felértékelődtek a borkülönlegességek is, és általánosan elmondható, hogy megerősödött a gasztronómiai ritkaságok utáni vágy. Így alakult ki a hagyományos, autentikus konyhaművészet kultusza.
